a á b c cs d e é f g gy h i í j k l ly m n ny o ó ö ő p q r s sz t ty u ú ü ű v w x y z zs

"Agytérképezés": az agyat vizsgáló képalkotó eljárások összefoglaló neve. A CT- és az MRI-vizsgálat az agy szeleteiről készít képeket, a SPECT-vizsgálat pedig az agy vérellátásáról ad információt.

24 órás EKG-vizsgálat: lásd Holter-vizsgálat.

A betegség manifesztációja: a betegség klinikai tüneteinek megjelenése.

Abdomen: has. A test azon területe, ahol a hasnyálmirigy, a gyomor, a belek, a máj, az epehólyag és egyéb szervek találhatók.

Abdukció (abductio): távolítás (a test középvonalától).

Abduktor (abductor): távolító.

Aberráció (aberratio): normálistól eltérő állapot.

Abnormális: a szabályostól, a szokásostól, a normálistól eltérő, rendellenes. Nem normális, pl. magatartás vagy laborlelet is lehet ilyen.

Abortusz: vetélés, a terhesség megszakítása, mielőtt a magzat életképessé válna. Művi abortusz: terhességmegszakítás nem kívánt terheség miatt.

ABPM-vizsgálat: 24 órán keresztül egy automata vérnyomásmérővel negyedóránként mért vérnyomás, amit azután számítógéppel értékelnek.

Abszolút inzulinfüggőség: kívülről adagolt inzulin nélkül az élet tartósan nem tartható fenn.

ACE-gátló: a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy fajtája; a szervezet által termelt vérnyomásemelő anyag keletkezését gátolja.

Acetábulum (acetabulum): ízvápa.

Acetilkolin: a neurotranszmittereknek nevezett vegyületek egyike. Az agyban mindenhol előforduló acetilkolin teszi lehetővé, hogy az agysejtek kommunikáljanak egymással. Az Alzheimer-kórban szenvedők acetilkolin-szintje alacsonyabb az átlagosnál.

Acetonaemia (acetonémia): aceton felszaporodása a vérben; főként cukorbetegekben fordul elő; cukorbetegség nélkül elegendő víz (folyadék) fogyasztásának hiányában.

Achilles-ín: a lábhajlító izmok egy csoportjának közös ina a sarok fölött. Elnevezése a görög mitológiából ered: Achillest édesanyja a sarkánál fogva a Styx vizébe mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye, de a sarkát elfelejtette benedvesíteni, ami később a halálát okozta.

Achlorhydria: ejtsd aklorhidria. Savhiány. Az emésztésben fontos szerepet játszó sósav hiánya a gyomorban.

Acne comedonica (akné komedonika): mitesszer.

Acrocyanosis (akrocianózis): az ujjvégek, orr (a kiálló "csúcsok") lilás elszíneződése a nem kielégítő keringés következtében.

ACTH: a mellékvesekéreg-hormon elválasztását serkentő agyalapi mirigy által termelt hormon. A mellékvesekéregben a gyulladáscsökkentő kortikoszteroid-elválasztást serkenti, ezáltal gyulladáscsökkentő hatású.

Adaptive aerosol készülék (AAD): egy innovatív gyógyszerporlasztó (aerosol) rendszer, amely a belégzés során adagolja a gyógyszert és a kívánt mennyiség pontosan beállítható.

Addukció (adductio): közelítés (a test középvonalához).

Adduktor (adductor): közelítő.

Adenocarcinoma: mirigysejtekből kiinduló rák.

Adenoma (adenóma): jóindulatú daganat, prosztata~: jóindulatú prosztatadaganat.

Adhezió (adhaesio): kóros összenövés, összetapadás.

Adhezív kapszulitisz (adhesiv capsulitis): befagyott váll.

Adinámia (adynamia): az izomerő hiánya, gyengeség.

Adjuváns gyógyszerek: egyes helyzetekben a fájdalom kezelésének kiegészítéseképpen adott gyógyszerek.

Adjuváns kezelés: az elsődleges ellátást követő kezelés, amelyet az eredményesség javítása érdekében adnak. Lehet kemoterápia, sugárkezelés vagy hormonkezelés.

Adren(o): mellékvese-.

Aerobic gyakorlatok: tornagyakorlatok a szív és tüdő terhelhetőségének növelésére, ezen keresztül a szöveti oxigenizáció javítására.

Aeroszol: levegőben oldott mikroszkópos folyadékcseppek, spray.

Afónia: a hang elvesztése.

Agenézia (agenesia): valamely szerv kifejletlen volta, csökevényes fejlődése.

Agresszív: erőszakos, ellenséges, támadó, rámenős.

Agyhártyák: meninx. Az agyat és a gerincvelőt borító és védő három hártyaréteg.

Agyi működés zavara: a szellemi teljesítőképesség csökkenése az Alzheimer-kór központi tünete, de más betegségekben is előfordul.

Agykéreg: az agy külső rétegei, amelyek a gondolkozásban, az emlékezésben és az érzékelésben játszanak szerepet. A gondolkodás és a tudat központja. Gyakran szürkeállománynak nevezik.

Agytörzs: az agy központi részéhez közel eső részek összessége; lényegében az agyféltekék, a kisagy és az ezekhez tartozó részek kivételével az agy többi része.

Agyvíz: Liquor. Ejtsd likvor. Az agykamrákat és az agyburkok alatti teret kitöltő, valamint a gerincvelőt körülvevő mintegy 130-150 ml folyadék. Fontos szerepet játszik az agy és a gerincvelő mechanikai védelmében.

AIDS (Acquired Immunodeficiency Syndrome: Szerzett Immunhiány Szindróma): HIV (humán immundeficientia vírus)-fertőzés okozza. A vírus bizonyos immunsejteket megfertőz. Fertőzésekkel és bizonyos daganatokkal szemben a szervezet védelmét rontja. A betegség szexuális úton (a homoszexuális párkapcsolatnak nagyobb a kockázata), vérrel (vérátömlesztés, közös injekciós tű használata), és anyáról magzatra terjed. A HIV-fertőzöttek évekig tünetmentesek lehetnek. A tüneteket okozó fertőzés általános panaszokat: izzadást, hasmenést, fogyást, legyengülést, gyakran életveszélyes fertőzéseket, rosszindulatú daganatokat és idegrendszeri károsodást, elbutulást, agyhártyagyulladást, ideggyulladást eredményezhet. HIV-vírussal összefüggésben többféle mozgásszervi betegséget leírtak: friss HIV-fertőzés alatt átmeneti ízületi fájdalom, a későbbi időszakban néhány ízületet érintő gyulladás vagy sokízületi gyulladás, szokatlanul súlyos Reiter-szindrómára, reaktív artritiszre, pszoriázisos artritiszre jellemző tünetegyüttes, izom-, ízület-, csontfertőzések, autoimmun betegségek jellemzőek.

Ajakfékes légzés: nyugodt kilégzés csücsörített ajkak mellett.

Akkomodáció: a szemnek az a képessége, hogy közeli és távoli tárgyakat is élesen látunk.

Akr(o-) (acr(o-)): csúcs.

Akromion (acromion): vállcsúcs.

Aktív dohányzás: a dohányzó ember beszívja a főfüstöt és belélegzi a slukkok között kifújt mellékfüstöt is.

Akupunktúra: természetgyógyászati módszer. A test meghatározott pontjain igen vékony tűket szúrnak a bőrbe a fájdalom csillapítására és egyéb tünetek enyhítésére.

Akut (acutus): heveny, éles, gyors lefolyású.

Akut (heveny) fájdalom: hirtelen jelentkező, viszonylag rövid ideig tartó, de rendszerint igen erős fájdalom.

Akut megbetegedés: hirtelen fellépő, fellángoló.

Alacsony malignitású limfóma: kevés tünettel járó, valamint lassan növekvő és terjedő limfómatípus. Indolens limfómának is nevezik.

Alagút szindróma: csontok, izmok és szalagok között átbújva az ideg és/vagy ér időlegesen vagy tartósan összenyomást szenved, időlegesen vagy tartósan károsodik. Az ideg lenyomása fájdalmat, zsibbadást, gyengeséget, az ér lenyomása keringési zavart okozhat.

Alapanyagcsere: az az energiamennyiség, ami a nyugalomban lévő szervezet működéséhez szükséges.

Alapellátás: háziorvosok, házi gyermekorvosok, fogorvosok által nyújtott szolgáltatás. Általában a betegséggel (és egészséggel) kapcsolatos problémákkal az alapellátás orvosait keresik fel először a páciensek.

Alapi sejtek: lásd még bazális (alapi) sejtek. A felhám (epidermisz) belső, kis, kerek sejtekből álló rétege.

Albumin: a vér egyik jellegzetes fehérjéje.

Albuminuria: egyfajta fehérje a vizeletben.

Aldoszteron: a mellékvese kéregállománya által termelt, folyadékvisszatartást, érszűkületet, kóros sejtnövekedést előidéző hormon.

Alfa-1-antitripszin: a vérben található antiproteáz. Az alfa-1-antitripszin veleszületett hiánya korai (40 éves kor alatt megjelenő), súlyos emfizémával társul.

Algodisztrófia (algodystrophia): lásd Sudeck-szindróma.

Alkalomszerű (opportunisztikus) szűrés: a szűrővizsgálati módszert alkalomszerűen használják: bármely más célból létrejött orvos-beteg találkozás alkalmával az orvos javaslatára egészséges, tünetmentes emberek kérik, kampányokat szerveznek (lásd még szervezett lakosságszűrés).

Alkoholizmus: a rendszeres alkoholfogyasztás nemcsak az idegrendszert és a májat károsítja, de combfej-elhalást, és neurogén artropátiát (lásd ott) is okozhat.

Allergén immunterápia: allergénből (pl. pollen, háziporatka) készült oldatokkal végzett injekciós kúra, "hozzászoktató kezelés" az allergiás betegek részére.

Allergének: többnyire fehérjetermészetű anyagok, amelyek a szervezetbe kerülve ellenanyag-termelést (IgE) indítanak be. Az ismételt találkozás az allergénnel allergiás betegséghez vezethet.

Allergia: kóros immunreakció, amelynek során allergiás betegségek alakulnak ki.

Allergiás kontakt dermatitisz: az adott anyaggal érintkező bőrterületen kialakuló bőrgyulladás. Kóros immunológiai reakció, mely igen gyakran a nikkel hatására alakul ki.

Allergiás rinokonjunktivitisz: allergiás, nem fertőző, orrnyálkahártya- és kötőhártya-gyulladás, melyet valamilyen allergén okoz. Lehet idült, visszatérő vagy évszaki (szezonális, pl. pollen vagy penészgomba okozta szénanátha).

Allergizáló: allergiás állapotot létrehozó.

Allergológia: az orvostudomány allergiás betegségekkel foglalkozó ága.

Allergológus: allergiás betegségekkel foglalkozó szakorvos.

Alma típusú elhízás: a zsírfelesleg főleg a hason mutatkozik.

Alopecia: haj- és szőrzetvesztés.

Altatók: olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a szorongást és izgatottságot, és segítenek elaludni. Az altatók zavartabbá tehetik a demens betegeket.

Alternatív medicina: természetgyógyászat, mely magába foglalja az akupunktúrás kezeléstől kezdve a gyógynövényekkel történő homeopátiás kezeléseket.

Alveolaris-kapilláris határfelszín: az alveoláris hám azon felülete, ahol a gázcsere történik.

Alveolus: tüdőhólyagocska, a tüdő legapróbb részecskéje. Itt történik az úgynevezett gázcsere, a vénás vérből a szén-dioxid leadása és az oxigén felvétele az artériás vér számára.

Alzheimer, Alois (1864-1915): német ideggyógyász, aki a róla elnevezett betegséget 1906-ban először írta le egy 51 éves korban elhunyt nőbeteggel (August D.) kapcsolatban. 1906. november 3-án a Délnyugat Németországi Pszichiáterek 37. kongresszusán, Tübingenben be is számolt betegének neuropszichiátriai és neuropathológiai sajátosságairól. Ettől az időponttól számítjuk az Alzheimer-kór történelmének újkori fejezetét.

Alzheimer-kór: a demencia leggyakoribb okozója. Általában 65 éves kor felett alakul ki. Az emlékezet és a legmagasabb rendű agyi működések fokozatos elvesztését okozza.

Amenorrhoea (amenorrea): a menstruáció hiánya.

Amiloid: az Alzheimer-kóros betegek agyában megtalálható fehérje, amely plakkoknak nevezett mikroszkopikus lerakatokat képez az agyban. Szerepe ismeretlen, és az agyfunkciók csökkenését okozhatja.

Aminoglutetimid: rákellenes gyógyszer, mely az ún. nem-szteroid aromatáz inhibitorok (gátlók) gyógyszercsaládjába tartozik. Az aminoglutetimidet a nemi hormonok (ösztrogén vagy tesztoszteron) termelésének csökkentésére használják, így megszüntetik az olyan daganatok növekedését, amelyeknek a növekedéshez nemi hormonokra van szükségük.

ANA: lásd antinuclearis ellenanyag.

Anaemia: ejtsd anémia. Vérszegénység, a normálisnál alacsonyabb vörösvérsejtszám.

Anaemia perniciosa: ejtsd anémia pernicióza. Vészes vérszegénység. Alacsony vörösvértestszámmal járó vérszegénység, amely a B12-vitamin elégtelen felszívódása miatt alakul ki.

Anaesthesia: ejtsd anesztézia. Altatás, fájdalomcsillapítás.

Anafilaxia: súlyos, gyorsan kialakuló, az egész szervezetet érintő allergiás reakció, amely a vérkeringés és a légzés összeomlásához vezethet.

Analgetikum (analgeticum): fájdalomcsillapító szer.

Analóg inzulinok: néhány helyen megváltoztatott aminósav sorrendű vagy az inzulinmolekulához kapcsolt oldallánccal módosított emberi inzulin, amelynek hatásdinamikája eltér az eredeti molekuláétól.

Anamnézis: kórelőzmény.

Anasztomózis: összeköttetés az erek között.

Androgének: a férfi nemi jelleg kialakulásáért és fenntartásáért felelős hormoncsalád.

Anémia: lásd anaemia.

Anesztézia: anesztetikumnak nevezett szerek beadása, amelyek az öntudat elvesztését vagy a fájdalom(érzés) kiesését eredményezik. A helyi anesztetikumok/érzéstelenítők a test egy bizonyos részén eredményeznek érzéskiesést, az általános anesztetikumokkal altatást végeznek.

Aneszteziológus: a betegek fájdalmának csillapításával/megszüntetésével, továbbá az altatás irányításával foglalkozó szakorvos a műtéti beavatkozások, illetve a kórházi kezelés során.

Aneurizma: érfal vagy szívizom kiboltosulása. A szíven rendszerint szívizominfarktus után a bal kamra falában alakul ki a hegesedett területen. Az aneurizma falában nagyon kevés izomsejt van, ezért a szív összehúzódásakor nem tud ellenállni a szívkamrában kialakuló magas nyomásnak, s kiboltosul, így csökkenti az összehúzódás során kilökött vér mennyiségét, gazdaságtalanná teszi a szív működését.

Angina pectoris: ejtsd angina pektorisz. A jellegzetes panasz erős, kínzó, szorító fájdalom a szegycsont mögött, amely járáskor, főleg emelkedőre menet vagy étkezés után jelentkezik, halálfélelem, verítékezés kíséri, és gyakran kisugárzik a mellkas bal felébe, valamint a bal karba.

Angiogenesis: vérerek képződése, mely rendszerint a daganatos szövet növekedését kíséri.

Angiotenzin II: különböző szövetekben (például a tüdőben, de a szívben is) termelődő, a keringésbe is bejutó, érszűkületet, vérnyomásemelkedést, kóros sejtnövekedést, szimpatikus idegrendszeri aktivitásfokozódást előidéző hormon. Az úgynevezett angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) hatására termelődik előanyagából, az angiotenzin I-ből.

Angiotenzinreceptor-blokkoló, ARB: a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy fajtája; a szervezet által termelt vérnyomásemelő anyag hatását gátolja.

Angolkór (rachitis): D-vitamin-hiány miatt leginkább csecsemőkön kialakuló általános anyagcsere-betegség. A csontok mészszegények, puhák, a terhelés hatására elgörbülnek, és a csontrendszer fejlődése is károsodik. Ha a vérben csökken a kalcium-koncentráció, az izmok görcse: tetánia jön létre. A betegség a megfelelő táplálással, napoztatással és D-vitamin szedésével megelőzhető, ha már kialakult, D-vitamin-kezeléssel néhány hét alatt meggyógyítható. Lásd még D-vitamin, kalcium.

Ankilotizáló spondilitisz (ankylotizáló spondylitis): lásd Bechterew-kór.

Ankilózis (ankylosis): az ízület összecsontosodása vagy teljesen merevvé válása.

Anomália (anomalia): rendellenesség.

Antacidum: savközömbösítő szer.

Ante- : előtt, előre.

Anterior: elöl fekvő, elülső.

Anti- : ellen.

Anti-demencia gyógyszerek: a demencia kezelésére használt gyógyszerek. Ide tartoznak az antikolinészterázok és a memantin, amelynek más a hatásmechanizmusa. Ezek a gyógyszerek egyeseknél lelassíthatják a demencia súlyosbodását.

Anti-HBc: a hepatitisz B-vírus magjában lévő fehérje ellen az emberi szervezet által termelt ellenanyag.

Anti-HCV: a hepatitisz C-vírus ellen az emberi szervezet által termelt ellenanyag.

Antiandrogének: olyan gyógyszerek, melyek gátolják a férfi nemi hormonok termelését vagy hatását.

Antiasztmatikum: asztma kezelésére használt gyógyszer.

Antibakteriális (antibacterialis): baktériumellenes.

Antibiotikum: baktérium és más mikroorganizmusok okozta fertőzések kezelésére használatos gyógyszer.

Antibiotikum rezisztencia: ha egy kórokozó a használt antibiotikumra nem érzékeny, és a kezelés emiatt hatástalan.

Antidepresszívum/antidepresszáns: depressziós betegek hangulatát javító gyógyszer. A beteges levertség, szomorúság, a kezdeményezés hiánya (depresszió) kezelésére szolgáló gyógyszer.

Antiemetikum: hányáscsillapító gyógyszer.

Antigén (antigen): a szervezet számára idegen fehérje, például baktérium, vagy csoportidegen vörösvértest, ami védekező reakciót, az ún. immunválaszt váltja ki, lásd immunrendszer, antitest.

Antihisztaminok: allergia elleni gyógyszerek, amelyek az allergiás gyulladás egyik lényeges mediátor anyaga, a hisztamin hatását gátolják.

Antiinflammációs gyógyszer: gyulladásgátló szer, amelynek folyamatos használtata vezet tünetmentességhez asztmában.

Antikolinerg bronchodilatátor: a tüdő paraszimpatikus idegvégződésein az acetilkolin hatását gátló és ezáltal a légutakat tágító gyógyszer.

Antikolinerg gyógyszerek: azon gyógyszerek összefoglaló neve, amelyek az acetilkolin idegsejtekre gyakorolt hatását gátolják vagy visszafordítják.

Antikolinerg szer: a szervezetben termelődő, és (többek között) hörgőszűkületet okozó anyag, az ún. acetil-kolin hatását gátló szer.

Antikolinészteráz gyógyszerek: más néven kolinészteráz-gátlók; ezek az anti-demencia gyógyszerek az acetilkolin lebontását lassítják. Egyes betegekben segíthetnek lelassítani az Alzheimer-kór súlyosbodását. Ide tartoznak a donepezil, a rivastigmin és a galantamin hatóanyagú gyógyszerek.

Antinuclearis ellenanyag (ANA): sejtmagellenes ellananyag, autoimmun betegségekben jellemző a megjelenése.

Antioxidáns: az oxidatív stresszel (lásd ott) szemben védő anyag.

Antiphlogistin pakolás: egy meghatározott összetételű, pakolás céljából készített gyulladáscsökkentő krém neve.

Antiphlogisztikus (antiphlogisticus): gyulladást csökkentő szer.

Antipiretikum (antipyreticum): lázcsillapítószer.

Antiproteáz/elasztáz: a proteáz/elasztáz enzimeket (olyan enzimek, melyek a tüdőszövetet felépítő elasztint felemésztik) semlegesítő enzim.

Antipszichotikus gyógyszerek (antipszichotikumok): pszichotikus tüneteket csökkentő gyógyszerek. A nyugtatók egy csoportja, amelyet neuroleptikus gyógyszereknek is neveznek; ezek segíthetnek az agresszió megszüntetésében. Hallucinációk kezelésére is használhatók. Ide tartoznak például a chlorpromazin és a thioridazin hatóanyagú gyógyszerek.

Antireumatikum (antirheumaticum): reuma elleni szer.

Antisztatikus: elektromosan nem töltődő.

Antitest (ellenanyag): a szervezetbe került idegen fehérjék (például baktériumok, csoportidegen vörösvértestek) ellen termelt anyag. Az antitest az idegen anyaggal, az antigénnel reakcióba lép, célja a szervezetből az antigén eltávolítása, ártalmatlanná tétele. Lásd immunrendszer, antigén.

Antrum: a gyomor alsó szakasza, amely összeköti a gyomortestet és a nyombelet.

Anuria: a vese által történő vizeletkiválasztás megszűnése vagy minimálisra csökkenése.

Anus: ejtsd ánusz. A végbél nyílása a külvilág felé.

Anyajegy (naevus pigmentosus): ejtsd névusz pigmentózusz. A bőr ártalmatlan kiemelkedése (pl. májfolt). A májfolt melanociták csoportosulásából áll, és rendszerint barnás vagy hússzínű foltként jelenik meg a bőrön.

Aorta: a bal kamrából kivezető ér, testünk legvastagabb verőere (főverőér), amely az oxigénben gazdag (artériás) vért szállítja szerveink felé. Az aorta és a bal kamra közötti billentyű jobb és bal oldali tasakjából nyílnak a koszorúerek.

Apoprotein: a lipoproteinek fehérje része.

Appendix: féregnyúlvány.

ARB: lásd angiotenzinreceptor-blokkoló.

Arcüreg: a felső állcsontban található orrmelléküreg.

Areola: az emlőbimbót körülvevő sötét árnyalatú bőrterület.

Arrhythmia: ejtsd aritmia. Szívritmuszavar.

Artéria: verőér. Az oxigénben és tápanyagban gazdag vért szállító értípus.

Artériás vérgázok: az oxigén és széndioxid parciális nyomása a vérben kilopascalban (kPa).

Arterioszklerózis, atherosclerosis: érelmeszesedés. Az artériafal érelmeszesedése és megkeményedése, amelynek következménye az érfal rugalmasságának, tágulékonyságának csökkenése.

Arteritisz (arteritis): artériagyulladás.

Arthritis: ejtsd artrítisz. Az ízületek gyulladásos megbetegedése, amelynek több formáját különítik el.

Arthrosis: ejtsd artrózis. Degeneratív ízületi megbetegedés, mely az ízületi porc pusztulásával jár. Az életkor előrehaladtával gyakrabban fordul elő.

Artikuláció (articulatio): ízület.

Artikuláris (articularis): ízülethez tartozó.

Artralgia (arthralgia): ízületi fájdalom.

Artritisz (arthritis): ízületi gyulladás.

Artrocentézis (arthrocentesis): ízületi szúrás vagy metszés.

Artrodézis (arthrodesis): az ízület műtéti elmerevítése, csak erősen csökkent funkció és nagy fájdalom esetén jön szóba. Stabil, fájdalmatlan, jól terhelhető ízületet ad.

Artrográfia (arthrographia): speciális ízületi röntgenvizsgálat. Az ízületi üregbe kontrasztanyagot fecskendeznek, mely az üreg alakját, ill. az ízülettel összefüggő esetleges tömlőket kirajzolja. A térd, a váll és a boka vizsgálatánál alkalmazzák általában ezt a vizsgálatot.

Artropátia (arthropathia): ízületi bántalom.

Artroplasztika (arthroplastica): ízületet helyreállító műtét.

Artroszkópia: eszközös vizsgálat, az ízület belsejének: ízületi belhártya, porcfelszín, tok, szalagok áttekintése ízületbe vezetett optika segítségével. Az eszközök jelentős részével kis műtéti beavatkozások, szövettani vizsgálat céljából mintavétel, idegen testek, letört porcrészlet eltávolítása elvégezhető.

Artrotómia (arthrotomia): az ízület műtéti megnyitása.

Artrózis (arthrosis): ízületi porckopás, lásd még a degeneratív betegségek címszót.

Arzén: mérgező kémiai anyag, amelyet egyes daganatok kezelésére is használnak.

Ascites: ejtsd aszcitesz. Hasvízkór. Kóros folyadék felszaporodása a hasüregben.

Aspiráció: a folyadék eltávolítása a csomóból, gyakran cisztából (tömlőből), tű és fecskendő segítségével.

Aspirációs biopszia: mintavétel mikroszkópos sejtvizsgálat céljára.

Aspirációs tűbiopszia: mikroszkópos sejtvizsgálatra történő mintavétel.

Aspirátum: a csomóból, gyakran cisztából tűvel eltávolított folyadék.

Asthma bronchiale: ejtsd asztma bronhiále. Rohamokban jelentkező hörgőgörcs, amely a hörgők idült gyulladásának, túlérzékenységének következménye (a betegség fele allergiás eredetű).

Asthma cardiale: ejtsd asztma kardiále. Szív eredetű, a bal kamrában és a bal pitvarban megnövekedett nyomás miatt hirtelen keletkező, súlyos nehézlégzés.

Asymptomatikus: a betegség jeleit vagy tüneteit nem mutatja.

Aszcites: májcirrózis következtében a hasüregben nemritkán igen nagy mennyiségű (akár 10 liter is) folyadék halmozódik fel. Oka részben a máj fehérjetermelő képességének csökkenése, részben az, hogy a hegesedés miatt a vér nehezebben jut keresztül rajta.

Aszpirin intolerancia: (= Szalicil intolerancia). A szalicil és a hasonló hatású, nem szteroid gyulladáscsökkentők hatására bizonyos folyamatok gátlódnak, és emiatt biológiailag aktív anyagok felszaporodnak. Ezek a szervezetben felszaporodott anyagok nem kívánt reakciókat váltanak ki (pl. gyulladást, köhögést, stb).

Aszténia: gyengeség, erőtlenség.

Asztma: a légutak krónikus gyulladásos állapota, amely kiterjedt, változó mértékű légúti obstrukcióhoz vezet. Ez spontán vagy kezelésre reverzibilis. A hosszantartó asztma a kezelésre érzéketlenné válhat.

Aterogén index: a érelmeszesedés-hajlamot jellemző szám; a koleszterinszintet a HDL-koleszterin-szinttel elosztva kapjuk; 4,0 fölött kóros, 3,0 alatt optimális.

Atherosclerosis: érelmeszesedés. Az artériafal érelmeszesedése és megkeményedése, amelynek következménye az érfal rugalmasságának, tágulékonyságának csökkenése.

Atípusos: a típusostól eltérő.

Atípusos hiperplázia: jóindulatú (nem rákos) állapot, amikor a sejtek bizonyos szempontból rendellenesek, és a szokásosnál nagyobb számban fordulnak elő.

Atónia: feszesség, tartás hiánya.

Atonia uteri: a méh renyhesége szülés folyamán.

Atópia: öröklött fogékonyság az allergiás asztma, szénanátha és ekcéma kialakulására. Az IgE-antitest emelkedett szintjével jár.

Atópiás dermatitisz: az allergiás bőrgyulladás egyik fajtája, melyet erős bőrviszketés jellemez. A betegség hosszasan fennállhat, vagy többször kiújulhat, az életkortól függően eltérő tünetekkel járhat.

Atópiás megbetegedés: túlérzékenységgel jellemezhető betegségcsoport, melynek hátterében az ellenanyag (IgE) termelése áll. Ilyen például: allergiás asztma, allergiás rinokonjunktivitisz, a legtöbb atópiás dermatitisz, ételallergia és anafilaxia.

Atrioventrikuláris csomó: a szív ingerületvezető rendszerének része, speciális sejtek olyan csoportja, amely a pitvarok és a kamrák összehúzódásának időbeni összehangolásáért felelős, és szükség esetén saját maga is képes ingereket képezni.

Atrófia (atrophia): összezsugorodás, szövetek eltűnése. Egy szerv vagy szervrész tömegének csökkenése a sejtek, illetve a szövetek elpusztulása következtében.

Atypusos hyperplasia: ejtsd atípusos hiperplázia. Jóindulatú (nem rákos) állapot, amikor a sejtek bizonyos szempontból rendellenesek, és a szokásosnál nagyobb számban fordulnak elő.

Autóantitest: a szervezet saját anyagai ellen képződött ellenanyag.

Autogén tréning: relaxációs technika. A páciens aktív közreműködésével, erősödő szellemi és fizikai önkontroll kialakítását biztosítja. Racionális gyakorlatokkal megtanulható. A tréning pozitív hatásai: felfrissülés, gyorsabb regeneráció, tűrőképesség fokozódása (fizikai: fájdalomérzés csökkentése, az ellenállóképesség javulása; pszichésen: magabiztosság, szilárdabb öntudat), teljesítményjavulás, az akaraterő fokozódása, egészséges önkontroll, önkritika kialakulása.

Autoimmun: a szervezet saját sejtjei ellen termelődő ellenanyagok okozta betegség. Lásd még: Latent autoimmune diabetes in adults.

Autoimmun folyamat: a szervezet védekező (immun)-rendszerének olyan jellegű zavara, amikor a saját fehérjéi ellen indít immunreakciót.

Autológ csontvelő átültetés: olyan eljárás, amely során a betegtől csontvelőt vesznek, ezt tárolják, majd az intenzív kezelés után ismét beadják a betegnek.

Autonóm beidegzési zavar: a zsigerekre ható idegrendszer működési zavara.

Autonóm neuropátia: a szervek beidegzését végző idegrostok károsodása.

Axilla: hónalj.

Axillaris: a kar alatti területhez tartozó; ide tartoznak a nyirokcsomók is.

Axillaris dissectio: hónalji nyirokcsomók sebészi eltávolítása.

Axilláris nyirokcsomó-disszekció: olyan műtét, amely során eltávolítják a hónalji nyirokcsomókat.

Azbeszt: vékony rostokból álló természetes anyag. A rostok rákot okozhatnak.